Az erdei környezet az ember számára kikapcsolódást, a vadon élő állatok számára azonban az otthonterületet jelenti. Az ember térhódításának köszönhetően ezeknek az állatoknak az élettere nagymértékben lecsökkent. Vannak olyan – különösen jól alkalmazkodó – fajok, amelyek hozzászoktak az ember közelségéhez, és egyre inkább megjelennek lakott területen is, néhol súlyos károkat okozva. Ilyenek például a vaddisznó, a róka, a borz, a nyest, de akár az őz is. Az országunk – többek között a veszélyt nem jelentő élőlények miatt – turisztikai szempontból ideális a bejárásra. Csúcsragadozóink: a medve, a farkas és a hiúz eltűnésével ugyanakkor a vadgazdálkodás hivatott betölteni az ökológiai stabilizáló szerepet a tápláléklánc alsóbb részein élők szelektálása révén. A vadgazdálkodás ezen tevékenységét vadászidényhez kötve végzi, mely' szigorú szabályozás alatt áll. A Vadászati Törvény értelmében a vad (élő és elhullott állapotban, illetve annak trófeája is) az állam tulajdona. A törvény 2016. március 1-től hatályos módosításai a vad nyugalmának biztosítását szolgálják. Egyes vadfajok egész évben vadászhatók, a nagyvadfajok közül ilyen a vaddisznó, az apróvadak közül pedig az üregi nyúl, a róka, az aranysakál, a nyest, a pézsmapocok, a nyestkutya és a mosómedve. A többi vadfaj ivartól és korcsoporttól függően eltérő időszakban lőhető.
A vadászati főidény szeptemberben kezdődik. A gímszarvas, dámszarvas, őz (suta, gida) és muflon, míg az apróvadfajok közül például a mezei nyúl, a fácán és a fogoly is ekkor lőhető. Április 15-től szeptember 30-ig vadászhatók les vadászatban, vagy az erdőt járva, úgynevezett cserkeléssel az őzbakok.
A tavasz a megújulás időszaka, sok vadfajunk ilyenkor hozza világra kicsinyét. Némely faj odút, fészket készít, más – mint például az őz, vagy a dámszarvas – a bozótosban hagyja az újszülöttet. Az ilyen jószágokhoz soha, semmilyen körülmények között ne nyúljunk, és ne vigyük őket – jó szándékból sem – magunkkal, az anyaállat hamarosan keresni fogja!
A 2016 februárjában módosult Erdőtörvény (Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény) értelmében az erdő nem közterület, az állam tulajdona. Az erdőterületet gyalogosan, saját felelősségére bárki látogathatja, a térségben illetékes erdőgazdálkodó ugyanakkor – előre jelezve azt – időszakosan korlátozásokat vezethet be.
Fakitermelés, vadászat, vadkárelhárítás, vagy egyéb karbantartási munkák miatt egyes turista-útszakaszokat lezárhatnak. A térség önkormányzatának és erdőgazdálkodási egységének weboldalára kerülnek fel ezek a korlátozások, melyeket – különösen vadászat esetében - a helyszínen táblával is jelölnek.
A törvény nem ismerete nem mentesít a jogszabály betartása alól, így erről inkább előre tájékozódjuk:
„Vadászterületnek minősül minden olyan földterület, valamint vízfelület, amelynek kiterjedése a háromezer hektárt eléri, és szemközti határvonalainak távolsága legalább háromezer méter, továbbá, ahol a vad a szükséges táplálékot megtalálja, természetes szaporodási feltételei, valamint természetes mozgásigénye, búvóhelye, nyugalma adott. Nem minősül azonban vadászterületnek a település közigazgatási belterülete, valamint a lakóingatlanul szolgáló bekerített külterületi ingatlan, tanya, major, temető, nem mező-, erdő- vagy vadgazdálkodási célból bekerített hely, repülőtér, közút, vasút. Az ország területén a vadászati tevékenységet a vad védelméről, vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény szabályozza. Vadászati tevékenység a vadászati idényben folytatható, mely az egyes vadfajok vadászatának idejét jelöli ki.” (1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról)
Biztonságunk érdekében ne térjünk le a jelzett turistautakról, és minden túra/kirándulás előtt körültekintően tájékozódjunk.
Forrás: bejarhatomagyarorszag.hu
